Előfordulása:
A közönséges óriáskígyó az Újvilág trópusi részének legismertebb óriáskígyója, Közép-Amerikától Észak-Argentína területéig élnek populációi.
Azonban az elterjedése nem folytonos, vannak területek, ahonnan hiányzik, míg a szomszédos térségekben megtalálhatók. A hatalmas elterjedési területből következik, hogy változatos élőhelyeken él a száraz pampáktól a sűrű trópusi esőerdőkig, viszont a víz közelsége fontos feltétel.
Életmódja:
A fákon és a talajfelszínen egyaránt ügyesen mozog, kiválóan úszik, de csak ritkán megy be a vízbe. Fák üregében, sziklák hasadékában, gyökerek között búvik meg, ahol több egyed is tartózkodik egyidejűleg, négyes-ötös csoportokat alkotva. Napközben csak alkalmanként jön elő napfürdőzni. A fiatalok fák koronájában élnek, de ahogy növekszenek, egyre lejjebb költöznek, míg végül talajlakóvá válnak.
Hobbiállatként való tartása:
Népszerű egzotikus állat. Egy részüket még vadon fogják be, bár legtöbbjük ma már fogságban született. 1977 és 1983 között még 113 ezer közönséges óriáskígyót importáltak az Amerikai Egyesült Államokba. Ez súlyosan érintette a vadon élő populációkat.
A közönséges óriáskígyók a legelterjedtebb terráriumi hobbiállatok közé tartoznak, és gyakori látványosságok az állatkertekben. Bár viszonylag könnyen megszokják az embert, és többnyire kevésbé agresszívek, mint más óriáskígyók, nem árt az óvatosság velük. Viszonylag olcsón meg lehet vásárolni egy fiatal egyedet, de ilyenkor gondolni kell arra, hogy akár 3 méteresre is megnőhet. A méretének megfelelő, de mindenképpen tágas terráriumban kell tartani. A fiatalok még tarthatók kisebb terráriumokban, de ahogy nőnek, úgy egyre nagyobb térre lesz szükségük. A legtöbb kifejlett közönséges óriáskígyónak megfelel a 180 cm × 90 cm × 60 cm-es méret, de a nagy egyedeknek ennél is nagyobb helyre van szükségük. Általában, a legkisebb él hosszának el kell érnie a kígyó hosszának a kétharmadát.
Megjelenése:
A faj egyedei változatos megjelenésűek, az alfajok között nagyok a különbségek. Közepes termetű kígyó, felnőtt egyedei átlagosan 0,9-4 méteresek. A rekordot egy trinidadi 5,6 méter hosszú példány tartotta, míg ki nem derítették, hogy valójában egy zöld anakonda.Ezzel egy új rekord vált hitelessé, 4,3 méter. A hímek általában 30–40 cm-rel rövidebbek, mint a nőstények.
Szaporodása:
Álelevenszülők, a szaporodási időszak a helyi környezeti sajátosságoknak megfelelően területenként eltérő hónapokra esik, de jellemzően a száraz évszakban van. Keveset tudunk a vadon élő óriáskígyók szaporodásáról, ezért ismereteink leginkább a fogságban élő példányoktól származnak.
A kultúrában:
Mexikó lakói az istenek küldötteiként tekintettek rájuk. Mozgásukból, sziszegésükből jósoltak.
Az inkák ezeket az óriáskígyókat azonosították Amaro nevű kétfejű kígyó istenükkel, akit pusztító ereje miatt féltek. Habár ezek nem fordulnak elő az inkák lakhelyén, Pachakutiq Yupanki inka császár az alávetett népektől adóként beszedett kígyókat Cuscoban egy kígyóverembe gyűjtette. Elítélteket és hadifoglyokat dobtak be nekik; amelyikük három napot túlélt, az elmehetett.
